A Duna örvényes

Tévhit: A Dunán nagy örvények vannak, ezért veszélyes rajta vizitúrázni.

A valóság: A Duna az egyik legbiztonságosabban evezhető folyónk.

orveny polip A Dunán nincsenek hajókat elnyelő, egyik pillanatról a másikra kialakuló és eltűnő óriás örvények, hegymagasságú hullámok, hajókra felcsavarodó 30 méteres óriáspolipok, de mégcsak kenukat komplett felszereléssel, négy személlyel elnyelő cetek sem. Mégcsak dugó sincs a fenekén, amit ha egy óriás kihúz, akkor az örvénylő víz szürcsölve tűnik el a Styx-szel egyesülve az alvilágban. Sajnáljuk.

Ilyen tévhiteket csak olyanok terjesztenek, akik nem ismerik közelről a Dunát, és már nem emlékeznek a középiskolai földrajz tanulmányaikra. Következzék tehát egy kis tudomány-frissítés a folyókról!

A folyószakaszok főbb jellemzői:

Felső: nagy esés, nagy sebesség, romboló hatás, keskeny meder, sekély, jó vízminőség

Középső: romboló-építő hatás, lassuló folyás, szélesebb meder, mély víz, romló vízminőség

Alsó: építő hatás, lassúbb folyás, nagy víztömeg, széles meder, mély víz, szigetek-zátonyok keletkeznek, több ágra szakadás (delták), rossz vízminőség

Folyóvizek osztályozása

1. Síkvizek (vízfolyás, ér, csermely, patak, csatorna, folyó, folyam)

2. Vadvíz (patak, folyó, folyam – mesterséges pálya)

Evezhető vadvíz jellegű folyó Magyarországon nincs, ezért ezekkel ne is foglalkozzunk.

A síkvizeket (ZahmWasser – ZW) három fő csoportba osztjuk a víz sebesége szerint:

ZW–A: A víz folyási sebessége 0–4 km/óra; Tipikus vizek a tavak, kisebb patakok, csatornák, folyók duzzasztott szakaszai.

ZW–B: A víz folyási sebessége 4–7 km/óra; A víz árral szemben még evezhető. Ilyen a Duna teljes magyarországi szakasza és a Tisza középső szakasza

ZW–C: A víz folyási sebessége 7 km/óra feletti; A folyó a sodorvonalban árral szemben nehezen, vagy egyáltalán nem evezhető. Ilyenek a Rába, a Körös(ök) egyes szakaszai, a Duna egyes szakaszai a Szigetközben, a Tisza felső folyása, a Dráva

A fenti tipizálások szerint a Duna magyarországi szakasza középső jellegű, váltakozóan ZW-A és ZW-B nehézségi szintű síkvíz.

Vízjárása és a víz áramlása a hazai folyók közül a leginkább kiszámítható. Ennek két jellemző oka van.

Az egyik az, hogy vízgyűjtő területe hatalmas, 817 000 km². Ezen a teljes területen nagyon ritkán esik egyszerre jelentős mennyiségű csapadék. Ez különösen igaz a nyári, vízitúra időszakra. Ennek köszönhetően nagyon ritkán fordul elő az, hogy a vízállás miatt módosítani, vagy halasztani kelljen Dunára tervezett vízitúrát. A jelentős meder keresztmetszetnek köszönhetően pedig 1-2 méter vízszintemelkedés az áramlási viszonyokat, vízsebességet szinte alig változtatja meg.

Az áramlás a Dunán laminális (egyenletes, egyenes vonalú). Ez azt jelenti, hogy a természetes mederben gyakorlatilag nincsenek különösen veszélyes helyek. Rendellenes, zavart áramlások elsősorban az ember által épített műtárgyak (hidak, zsilipek, keresztgátak, parti kövezések, stb.) közelében fordulnak elő. Ezeket a helyeket szerencsére könnyű észrevenni. Természetes jelenség továbbá a limány (visszafelé áramló víz), ami az emberi építmények környezetén kívül jellemzően a szigetek alsó csúcsainál, parti beszögeléseknél alakul ki. Ilyen helyeken létrejöhetnek kisebb vízforgók is, de ezek felszíne sík, lefelé szívó hatásuk nincs.

A Duna magyarországi medre Budapest belvárosánál a "legszűkebb", mindössze 350 méter. Itt a vízsebesség a kisebb mederkeresztmetszet miatt felgyorsul. Ez sem okoz "örvényveszélyt", de a jelentős hajóforgalommal együtt már nem gyerekeknek való. Ezen a 31 km-es budapesti szakaszon mi gyerekcsoportokkal nem evezünk.

Tehát kijelenthetjük: a Duna biztonságosan evezhető, örvényeket nem találunk rajta.

Mi szívesen járjuk, gyere Te is!

nem orvenylik 2

Kérjük, hogy regisztrálj vagy jelentkezz be, ha hozzá kívánsz szólni ehhez a cikkhez.