Az talán sokak előtt közismert tény, hogy Magyarországon az evezőssport meghonosítói Gróf Széchenyi István és Báró Wesselényi Miklós voltak. Az ő nyomdokaikban járva Budapesten is intenzív evezős élet alakult ki. Érdekesség, hogy az első hazai evezősversenyt 1842-ben rendezték, melyet Clark Ádám, a Lánchíd építője nyert meg. Az 1800-as évek végén a budai vízi élet felkapott központja a Római-part. Akkoriban szennyezésmentes, fürdésre alkalmas hely volt. Ez az állapot fennmaradt az 1950-es évekig.

Elérte egy métely Magyarországot is. Az ember mindennél hatalmasabbnak érezte magát. A technikai fejlődés valóban jelentős eredményeit az erőltetett iparosítás szolgálatába állította. Az ezzel okozott környezeti ártalmakat figyelmen kívül hagyta és a legcsekélyebb hajlamot sem mutatta a természeti értékek megőrzésére. Sorra épültek a gigantikus vízigényes ipari létesítmények a Duna melletti területeken szerte Magyaroszágon. Erre az egyik legjobb példa Lábatlan és Nyergesújfalu környéke. Ez a Duna jelentős ipari szennyezését jelentette.

A fő szennyező: Budapest

A másik jelentős szennyezési forrás az ipari szennyezés mellett  a városi lakosság háztartási szennyvize. Budapest erőltetett fejlesztése azt eredményezte, hogy a lakosságszám néhány évtized alatt a duplájára nőtt, ennek köszönhetően az 1950-es évektől a szennyvíz jelentős részét tisztítatlanul engedték a Dunába, a meglévő szennyvíztisztító kapacitások bővítése pedig nem követte a lakosságszám emelkedését. Mi történt tehát a budapesti szennyvízzel? Beleengedték a Dunába Csepelnél a meder közepéig vezetett főgyűjtőcsővel és még másik tucatnyi helyen. Hadd vigye a víz!

Természetesen a Duna melletti többi városnak is növekedett a szennyvízkibocsátása, de szerencsénkre a Duna Németországban ered, és Ausztrián folyik keresztül. Ezekben az országokban a környezetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően az 1980-as években már kifogástalan volt a vízminőség.

A "rendszerváltást" követően az ipari szennyezés mértéke jelentősen lecsökkent a gyárak sorozatos bezárásának és a megmaradtak technológiai korszerűsítésének  köszönhetően. Nagy szennyező maradt még jó ideig Pozsony (Pressburg), Budapest és Belgrád (Nándorfehérvár). Belgráddal most ne foglalkozunk, mert a hazai evezős élet szempontjából ennek nincs értelme. Szerencsénkre Pozsony harmad akkora város, mint Budapest és olyan messze van Budapesttől, hogy a hazai vízminőségre gyakorolt hatása nem jelentős. Ezt bizonyítja az is, hogy a jó minőségű budapesti ivóvíz jelentős részét a Budapest feletti, dunaparti kutakból nyerik.

Egy kis tudomány

Csupán az érdekesség kedvéért érzékeltetem a 20 évig meg nem oldott, környezetszennyezés (gazemberség) mértékét. Napi 300.000 m³ tisztítatlan szennyvíz került a Dunába csak Budapestről. Ezt a 350 úszómedencényi mennyiséget szippantóskocsival 2 másodpercenként 1 kocsi teljesítménnyel lehetett volna belehordani. Szerencsére a Duna középvízhozama 2377 m³ másodpercenként. Ez azt jelenti, hogy "csak" minden 3 liter Dunavízhez engedtek hozzá egy féldeci fekáliát. Kisebb vízállásoknál jutott minden literbe. Hát, én szívem szerint 20 éven keresztül itattam volna azzal, aki erről tehet.

Az élő rendszereknek egyébként csodálatos öntisztuló képessége van. Budapest alatt 50-60 km-rel a a Duna vízminősége még ekkora szennyezés esetén is alkalmas volt a fürdésre.

A rendszerváltást követő 20. évben a Generalissimus lángelméjével bíró szamizdat- és könyvíró, Podmaniczky bárót megszégyenítő felelős városfeljelesztő elképzelésekkel előálló, ámde vidéken lakó főpolgármesterünknek, Demszky Gábornak sikerült elérni azt, hogy a Budapesti Központi Szennyvíztelep átadásával a tisztított szennyvizek aránya 2010-re 50-ről 95%-ra növekedett Budapesten. Bizony, ehhez 20 év kellett, csak azt nem értem, miért? Az erre költött fővárosi pénz az eltelt 20 év összes budapesti költségvetési pénzének mindössze körülbelül 3 ezreléke! De végül is előbb lett szennyvíztisztítónk mint négyes metrónk, úgyhogy már ne panaszkodjunk.

Erről a tévhitről kimondhatjuk: A Duna vízminősége jelentősen javult! Végre a "Duna koszos" tapasztalatról, mint a "Duna koszos" tévhitről beszélhetünk.

Az a maradék 5% visszatart továbbra is attól, hogy beleigyak, de fürödni már végre Budapest közvetlen közelében is alkalmas a víz. Evezni pedig egyenesen kitűnő. A természet lassan bár, de újra éled. Ha nem hiszed, járj utána, gyere velünk evezni a Dunára!