Ha bármelyikünk visszatekint a gyermekkorára, sok szép dolog jut az eszébe, és nemcsak azért, mert az idő megszépíti az emlékeket.

Ha az iskolád jut az eszedbe, Te mire gondolsz? Ugye neked sem az épület az első gondolatod, vagy az hogy a kréta szögletes volt-e, vagy kerek? Olyan embert is keveset  ismerünk, aki egy fizikatétel szép bizonyítását, vagy egy jól sikerült fordítást említene első helyen. Mindenki a kellemes emberi élményeire emlékszik legszívesebben. Arra, amikor a tanára megdícsérte. Arra különösen, amikor ezt mások előtt tette. Emlékszünk az izgalommal teli diákcsínyekre. Emlékszünk arra, ha a tanárunk erre jó humorral, megértően reagált. Emlékszünk a legjobb barátunkra, aki azért volt az, mert a bajban is önzetlenül mellettünk állt. Nem felejtjük el a nagyobb csibészségeinket sem, és a legtöbbször szép emlékként maradnak meg a kirándulások. A személyes élményekről sokszor hallgatunk, mert azokat  annyira bensőségesen éltük meg, hogy úgy gondoljuk, hogy az nem tartozik másra. Intim.

Ezzel szemben a jól sikerült kirándulások örök témaként kerülnek elő az osztálytalálkozókon is, mert azokat közösségben éltük meg, azok közös élményeink. "Emlékszel, amikor lekéstük a buszt, és egy teherautót stoppolt le az osztály?" "Emlékszel arra, amikor Szegeden azt hittük, hogy a Jocó elveszett, és Ági néni a rendőrséggel kerestette?" "Emlékszel, amikor Zsuzsiék felakadtak egy fatörzsre a Tiszatavon, és alig tudtuk őket leszabadítani?" Ezek az emlékek azok közé tartoznak, amikről egymással, és csak azzal a tanárral tudnunk igazán jól együttnevetni, akivel együtt voltunk ott. Egy jó tanár így válik az életünk részévé: túléli az iskolát a diákjai emlékezetében. Tudjuk, hogy sok ilyen tanárunk volt, és ma már tudjuk, hogy mitől voltak Ők ilyenek. Nemcsak tanítottak minket, hanem neveltek is. Szívesen voltak velünk iskolaidőn kívül is.

Azt látjuk magunk körül, hogy sok ilyen tanár él a diákok között ma is. Talán Te is ilyen vagy, aki ezt az oldalt olvasod. Szeretnek a diákjaid, és szívesen hoznak majd szóba akkor is, amikor már nem tanítod őket. Azt, hogy ehhez mi kell, Te is tudod. Emberség, odafigyelés, áldozat. És tartalmas, közös élmények. Mi Vízenjárók tapasztalatból tudjuk, hogy a vizitúrák eseményekben gazdag világa ezt adhatja Neked és a diákjaidnak. Évről-évre látjuk a túrák végén a csillogó szemeket: Jövőre hová megyünk?